Mi is az az origami?

Ezt sokan sokféleképpen fogalmazzák meg. „Technikailag” az origami, azaz a papírhajtogatás arról szól, hogy egy (vagy több) darab papírból pusztán hajtogatással formáljunk meg valamit, minden további segédeszköz használatát mellőzve. Bár egyesek elfogadják, az origamisok többsége a vágást és a ragasztást kategorikusan elutasítja, mint ahogy a rárajzolást is.

Kicsit bonyolultabb a helyzet a felhasználható papír mennyiségét, valamint formáját illetően. Ebben a tekintetben több „felekezetre” oszlik az origamis társaság. Vannak, akik kizárólag a négyzet alakú papírt fogadják el, mások megtűrik (avagy egyenesen szeretik) a három-, öt- vagy hatszög alakot is. Ugyanígy van, aki szerint csak az a jó modell, ami egy darabból készült, mások viszont nem tekintik tragédiának, ha az eredményhez több papírt is fel kell használniuk. A megítélés függ a témától is. Különféle dobozok, összetett térbeli testek esetében elfogadott, hogy több darabból készüljenek, de csak addig a szintig, amíg ennek funkciója van. Állatfiguráknál általában nincs technikai akadálya az egydarabos megoldásnak, amint ezt jól bizonyítja több bonyolult formájú rovar origami modellje.

A fentiekből adódóan a modellek bonyolultságának elég tág spektruma van: az egészen egyszerűtől az igazán összetettig szinte minden témában találunk példákat. Vannak, akik az egyszerű, gyorsan elkészíthető modelleket sokkal többre értékelik a sok időt igénylő, munkás daraboknál, ugyanakkor természetesen fordított felállást is találni. Itt megjegyezném, hogy az egyszerű is lehet nagyszerű, és egy bonyolult figura sem attól lesz jó önmagában, hogy nehéz megcsinálni...

Minden kezdet...

Rengetegen kérdezték tőlem, hogy mennyi idő alatt és milyen nehezen lehet megtanulni origamizni. Általános, minden helyzetre érvényes egyszerű válasz sajnos nem adható. Véleményem szerint a siker kulcsa az érdeklődés - a többi már „csak” gyakorlás és kitartás kérdése. Mindössze néhány alaphajtás elsajátításával már egész sok modell meghajtogatható. A figurák elkészítésének menetét bemutató diagrammok olvasásához pedig egy aránylag egyszerű jelrendszert kell tudni értelmezni.

Egyetlen, ámde annál fontosabb alapelvet említenék: fokozatosság. A kezdők próbálják meg elkerülni a mélyvizet, azaz bármennyire tetszetősek is, ne a bonyolult modellekkel próbálkozzanak először! Egy modell nehézségének általában jó indikátora a diagramm fázisrajzainak („lépések”) száma. Ez ugyan nem objektív mérőszám (hisz a rajzoló egy ábrába több hajtást is belezsúfolhat), de általában jól jellemzi a bonyolultságot. Ha vállalhatónak gondoljuk a választott modellt, érdemes egyszer átfutni a leírást (még mielőtt hozzálátnánk). Ha van olyan lépés, amit nem értünk látatlanban, lélekben készüljünk fel a „zátonyra futás” eshetőségére (ami persze nem törvényszerű). Idővel aztán egyre kevesebbet kell majd ilyesmivel foglalkozni...

Papírválasztás

A megfelelő nehézségű modell kiválasztásával szinte egyenértékű a megfelelő minőségű és méretű papír kiválasztása. Erre némi tapasztalat birtokában már rá lehet érezni. Általánosságban annyit, hogy a bonyolultabb modellek nagyobb méretű, vékony, ám egyben erős (strapabíró) papírt kívánnak. Vannak technikák, amelyekkel kedvező irányba befolyásolhatjuk az egymás ellenében ható követelményeket, ilyenek például a „szendvicspapír” (papír és alufólia kombinációja) és „nedves hajtogatás” (wet folding). Ezekről talán a későbbiekben írok majd még bővebb terjedelemben.